"A szerelmet dédelgetni kell, nagyon lassan ízlelgetni, és akkor elárasztja lényedet, és olyan magával ragadó élménnyé válik, amelyben te nem vagy többé. Már nem csupán szeretkezel - szeretet vagy.
A szeretet nagyobb energiává válhat körülötted. Túlnőhet rajtad és a szerelmeden is, hogy mindketten elvesztek benne. Ehhez azonban várnod kell. Várj a pillanatra, és hamarosan rájössz a nyitjára. Hagyd felhalmozódni az energiát, és hagyd, hogy magától megtörténjen. Lassan-lassan fel fogod ismerni, mikor jön el a pillanat. Meglátod a tüneteit, az előjeleit, és azután már nem lesz nehézség.
Ha nem jön el a pillanat, amelyben természetesen belezuhansz a szeretkezés be, akkor várj; semmi sem sürget. A nyugati elme túlságosan siet - még a szeretkezésben is, valamit el kell végezni, és be kell fejezni. Ez teljesen rossz hozzáállás.
A szerelmet nem tudod irányítani. Akkor következik be, amikor bekövetkezik. Ha nem következik be, akkor sincs miért nyugtalankodni. Ne váljon az egód rögeszméjévé, hogy valahogyan szeretkezned kell. Ez is benne van a nyugati elmében: a férfi azt gondolja, hogy valahogyan teljesítenie kell. Ha nem sikerül, nem elég férfi. Ez ostobaság, őrültség. A szerelem transzcendentális. Nem tudod irányítani. Azok, akik megpróbálják, elszalasztják minden szépségét. Akkor legfeljebb egy szexuális feloldódás lehet, de a finomabb és mélyebb valóságai érintetlenek maradnak." (Osho)
