Kedves Utitársam!
Azzal kezdem, hogy szeretném ha nagyon boldog, fényekkel és megvalósuló reményekkel teli heted lenne! Én kívánom, hogy így legyen. Már oly sokszor írtam a szeretetről, most mégis vissza kell kanyarodnom ehhez-talán valami belső kényszer folytán. Életed összes dolga azon áll vagy bukik, hogy Te mennyire vagy jóban önmagaddal, mennyire fogadod el magad, mennyire tudod szeretni önmagad. Mert amíg az önmagaddal való úton sántikálsz, az összes többi úton is csak sántikálni fogsz. Amíg önmagaddal hadakozol, amíg önmagaddal elégedetlen vagy-másokkal is hadakozni fogsz és másokkal is elégedetlen leszel. Emlékszem arra a hatalmas, felemelő érzésre, amikor először tudtam önmagam a szívembe zárni, amikor rájöttem, hogy az összes erősségemmel és gyengeségemmel úgy vagyok jó, ahogyan vagyok! Kinyílt a világ! Megszűnt minden félelem! Már nem voltam bántható és nem bántottam magam! Többé nem érdekelt és nem érdekel ki mit mond rám, mert tudtam, tudom, hogy ki vagyok. Tudtam és tudom, hogy mit és miért teszek. Ettől a pillanattól kezdve tudok mindig és minden pillanatban őszinte lenni. Ettől a pillanattól kezdve tudok szeretni és a szeretet elfogadni. Megbocsájtani magamnak és másoknak. Szabad lettem. S szeretném, ha ez Veled is megtörténne.
Mindhárom üzenetem ezekhez a gondolatokhoz kötődik.
Kattints a címekre!
-Barátság
-Osztozás
-Mindig mindennek ára van...
Mindezt sok-sok szeretettel!
