Márai Sándor gondolatai az életről
Szeretném megosztani Veled kedvenc idézeteimet, melyek sokat és sokszor üzentek számomra. Remélem, Te is találsz közöttük olyat, melyet megőrzöl magadban.
"Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."
"Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ... Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ... mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre."
"Az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két "egyféle" ember találkozik."
"Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni."
”Ne szégyelld te azt,
hogy szereted az állatokat.
Ne röstelled, ha egy kutya
közelebb van a lelkedhez,
mint a legtöbb embert,
akit személyesen ismersz."
„Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.
Nem helyzetekben élsz, hanem út közben.”
"Mindig él valahol az igazi."
"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod."
S szeretném ajánlani Neked egyik nagyon kedves könyvemet Márai Sándortól, melynek a címe: A gyertyák csontig égnek
"Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni."
”Ne szégyelld te azt,
hogy szereted az állatokat.
Ne röstelled, ha egy kutya
közelebb van a lelkedhez,
mint a legtöbb embert,
akit személyesen ismersz."
„Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.
Nem helyzetekben élsz, hanem út közben.”
"Mindig él valahol az igazi."
"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod."
S szeretném ajánlani Neked egyik nagyon kedves könyvemet Márai Sándortól, melynek a címe: A gyertyák csontig égnek
Márai Sándor világsikerű regénye a késôi leszámolás drámája. Két fiatal katona, két testi-lelki jó barát negyven évvel ezelőtt - és két gyanakvó, megkeseredett, lelkiismeretfurdalásokkal teli öregember most.
A két dátum között az üresség. Nem találkoztak a negyven év alatt, egyikük a trópusokon katonáskodott, a másik a katonai szolgálat letelte után ült csak kastélya könyvtárában, és a spalettákat bámulta. De most találkoznak, és kezdődhet a leszámolás. Mi történt akkor, azon a negyven évvel ezelôtti napon? Miféle halálos bűn követel most tisztázást? A kérdések, szenvedélyek mögött egy halott: Krisztina, egyikőjük szeretett felesége. Hasonló szenvedély volt a két barát részéről akkor, ugyanezen nő iránt. Az egyik csalt és menekült, a másik maradt, de nem nyújtott kezet a bajban Krisztinának. Most mindketten szembesülnek az árulással. Most, amikor már elfogytak a gyertyák. Csonkig égnek.
Jó olvasást!
A két dátum között az üresség. Nem találkoztak a negyven év alatt, egyikük a trópusokon katonáskodott, a másik a katonai szolgálat letelte után ült csak kastélya könyvtárában, és a spalettákat bámulta. De most találkoznak, és kezdődhet a leszámolás. Mi történt akkor, azon a negyven évvel ezelôtti napon? Miféle halálos bűn követel most tisztázást? A kérdések, szenvedélyek mögött egy halott: Krisztina, egyikőjük szeretett felesége. Hasonló szenvedély volt a két barát részéről akkor, ugyanezen nő iránt. Az egyik csalt és menekült, a másik maradt, de nem nyújtott kezet a bajban Krisztinának. Most mindketten szembesülnek az árulással. Most, amikor már elfogytak a gyertyák. Csonkig égnek.
Jó olvasást!
