Önismeret - önmegvalósítás

"Az egyetlen, aminek értéke van, ha magadat adod,és az egyetlen célkitűzés, amit hajszolni érdemes, hogy megtudd, ki vagy valójában."

Friss topikok

  • dzsivan: egy emberke vagyok osho tanitványai közül 1989 ben kaptam ezt a nevet dzsivan nishan 95 töl tarto... (2010.01.27. 13:11) Extázis
  • Kaga: Mégis, a világot nem te alkotod, de a világodat formálhatod. Azáltal, ami körülvesz, mert a környe... (2009.11.12. 14:06) Szívedből
  • Angel7001: Igen, nagyon fontos, hogy jól induljon a nap! :) (2009.11.02. 20:34) Harmónia
  • Angel7001: Jó téma, én is éppen erről elmélkedem Már-már eljutottam oda, hogy felismerem ezeket az érzelmeket... (2009.06.07. 00:42) Ragaszkodás
  • tsend: Biztonsággal állítom, hogy már pedig bizonytalanság sincs... csak kaland ;) Legyen az akár épp elm... (2008.11.05. 00:30) Biztonság

Szeretnélek szabaddá tenni!

2007.04.17. 14:35 :: lyza

Köszöntő

Pánik, depresszió-korunk úgynevezett "népbetegsége"

Megjártam a reménytelenséget, a poklot, melyet igazán nem érthet senki csak az, aki egyszer eljutott a Sötétség országába. Egy olyan országba, mely elvesz tőle mindent: önbizalmat, hitet, reményt, szeretetet, barátokat, szerelmet. Ahol semmi nincs, csak végtelen magány. Ahol nincs más, mint a vágyakozás egy örömteli élet után. Ami messzinek, elérhetetlenül messzinek tűnik. Kipróbáltam sokféle módszert, gyógyszert elvétve, mert az ellen minden idegszálam tiltakozott. 10 évembe tellett, mire rájöttem, a hiba a fejemben: a gondolataimban, a félelmeimben van. Féltem, hogy értéktelen vagyok, elesett, gyenge, féltem minden változástól, az új emberi kapcsolatoktól-egy idő után már mindentől.

Azt mondták betegség. Ezt kezelni kell.

Valami -itt legbelül, a lelkem mélyén- azt súgta-máshol van a hiba. Valahol eltévedtem itt az élet tengerében, nem a magam útját járom, messze járok mindattól, ami valójában vagyok. Önmagam ellenére élek, önmagammal szembe megyek. Önmagam gátolom, fékezem. S itt jött a probléma: ki az, akit nem hagyok érvényesülni?

Ki vagyok én?

Nos, ez volt a legnehezebb kérdés, amivel eddig szembenéztem. Nem tudtam. Nem volt rá válasz. Semmi nem volt valóságos, ami az idők során rám rakódott: a sok elvárásnak való megfelelés, az adott helyzetekre adott reakció, a tetteim, a vágyaim. Mindez csak a külvilág által diktált mítosz volt, valóságtartalma semmi. S elindult előttem egy kalandos út: önmagam felfedezésének az útja.Ezt az utat helyettem és helyetted sem járhatja be senki. Nincsenek kívülről jött csodák, a csodát belül kell megtalálnunk. S lassan, mint nehéz hátizsákokat -nem is tudod mennyi volt!- hagytam magam mögött minden tévhitemet! S kinyílt előttem a világ!

Gyönyörű út volt, s gyönyörű út ma is!

Ezen az úton szeretnélek végig vinni. Azt szeretném megmutatni Neked, hogyan tedd le a nehéz hátizsákjaidat! Ez az út nem az én utam lesz, hanem a tiéd. Az írásaim nem rólam, hanem RÓLAD és HOZZÁD fognak szólni! Hogy elindulhass a fény felé, hogy újra repülni tudj!

Gyere velem!

komment

süti beállítások módosítása