A békesség országa
Hát kezdjük! Arra kérlek, hogy legyél türelmes magadhoz ezen az úton, mert amit évek alatt összegyűjtöttél magadban, nem fogod egyik napról a másikra letenni. Mielőtt el kezdtem írni ezeket a sorokat, elolvastam az összes pánikos, depressziós fórumot, hogy képet kapjak arról, mi lehet Benned és ne írjak butaságot. Mitől is félünk, mitől is szorongunk? Zűrzavaros korban élünk. Zűrzavart teremtettünk. Semmi sem valóságos. Most még Te sem vagy valóságos önmagad számára. Nem önmagad látod, csak azt, amit a környezeted láttatni akar Veled. Nem a saját értékrended szerint élsz, bele kerültél egy ördögi körbe, abban próbálsz hinni, amiben mások is hisznek. Be akarsz állni a sorba, azt hiszed, ha Te is egy szürke kis egér leszel, akkor jobban el- és befogadnak. Azt hiszed, akkor jobban boldogulsz. Az összes elvárásnak megpróbálsz megfelelni, csak hogy hová vezet ez az út, azt magad is tapasztalhatod.
OSHO írja:” Mi az elme? Minden, amit valaha tudtál. A múlt, holt dolgok, minden, ami elmúlt. Az elme nem más, mint az összegyűjtött múlt, az emlékezet. A szív a jövő, a szív mindig remél, mindig valahol a jövőben jár. A fej a múltra gondol, a szív a jövőben jár… A szív mindig kész vállalni a kockázatot, a szív hazárdjátékos. A fej üzletember. A fej folyton számításokat végez és ravaszkodik. A szív nem mérlegel.” S itt jön a probléma. Kettősség van Benned, örökös harc. Túl realisták lettünk. Mindent patikamérleggel próbálunk előre megtervezni. Ha megszólal a szíved hangja, hogy miről is szól igazán az életed, az elme rögtön ledorongol: na ne hülyéskedj!
Tégy egy próbát! Kérdezd meg magadtól, milyen életet szeretnél. S figyeld a választ. Egy szempillantásra betekinthetsz önmagadba. Az vagy a valóság. Aztán rögtön közbe szól az elme, s millió-egy érvet sorol fel Neked, miért is rohannál a vesztedbe, ha a szívedre hallgatnál. Az elme irányít Téged, s nem Te az elmét. Pedig csak a múltad köszön vissza-az elme a múlt halmaza. Legjobb példa erre a betegséged. Azt mondod egy rohamnál: jaj istenem, szorongok, rosszul vagyok, mi lesz velem? S az elme elkezd kombinálni, megjáratja a poklot Veled. A szíved azt üzeni: Nyugalom! Békesség! Csak halk a hangja. Ez volt az a két szó, ami elindított az utamon. Minden este e két szót mondtam magamnak a rohammentes időszakban, s lassan megszoktam, hogy ilyen állapot is létezik. Ha úgy éreztem, jön a roham, e két szóra gondoltam csak. S érdekes módon az elme teljesítette ezt a parancsot. Este, ha lefekszel, gondolj erre a két szóra. Ízlelgesd! Engedd, hogy átjárjon! Az elme először furcsán reagál erre, ő mindig produkálni akar valamit, mindig kombinál. Hagyd, hogy jöjjenek-menjenek a gondolataid, Te mindig térj vissza erre a két szóra. Az elme előbb-utóbb elfárad, megadja magát, s akkor már valóban csak a nyugalomnak és a békességnek van helye Benned. Ajánlom Neked Kövi Szabolcs: A csend országa CD-jét és OSHO: Bátorság –A félemnélküliség művészete c. könyvét.
Innen lépünk tovább…
