"Te nem tudod elhozni az újat; az újdonság eljön. Te pedig elfogadhatod, vagy elutasíthatod" (OSHO)
Most még a múltban élsz. Vagy a jövőben. De sohasem vagy a jelenben. A múlton rágódva nyalogatod a sebeidet, amik valóban fájók lehetnek, de ezzel már nincs mit tenni. Elmúlt. Megváltoztathatatlan. Átgondolhatod százszor, felteheted ezerszer a mi lett volna ha kérdést, ezzel nem fog változni semmi. Semmi! Bezárt ajtó mögött élsz. Olyan ez, mint egy levegő nélküli szoba. Friss levegőt csak Te engedhetsz be ebbe a szobába. A múlt emlékei alapján cselekszel, reagálsz-sohasem a jelenre felelsz. Nem veszed észre, hogy ez a helyzet már nem az. Bizonyára sokszor találkozol ugyanazzal a kihívással, s már készen is állsz a válasszal: no, eddig sem sikerült, ugyan most miért is sikerülne? Az élet nem akar tréfát űzni Veled, nem azért hozza vissza újra és újra ugyanazt a kihívást. Azt akarja, hogy másképp felelj! Az élet azt akarja, hogy minden egyes kihívásra találd meg a válaszodat a jelenben, s ne gépiesen reagálj. Találd meg a Te válaszodat. Eddig féltél a félelemtől. Mindig elfutottál előle. Amíg futsz, mindig a nyomodban lesz! Mindig üldözni fog. Válaszolj a félelemre másképp. Ne menekülj. Nézz szembe vele, s éld meg. Ne akarj nem félni. Minél inkább nem akarsz, annál kevésbé fog sikerülni. Félsz a haláltól, ami nem fáj, nem bánt, ahol már nincs értelmetlen küzdelem. Érzed milyen paradoxon az egész? Nem, Te nem a haláltól félsz ilyenkor, hanem az élettől. S ez nagy különbség. Az egész világ a félelemre épül, s Téged is félelemben akar tartani. Mert aki fél, az kezelhető, azt ki lehet használni, kil lehet játszani. Aki fél nem egyéb mint játékszer mások kezében. Tudnod kell, hogy a félelmeid sohasem valóságosak. Te teremted őket, az elméd teremti, amely a tapasztalatok között nem válogat. Neked kell válogatnod. Az elme azt mondja: kudarc. A sors azt: tapasztalat. Az elme azt mondja: bukás. A sors azt mondja:keress másik utat.
Ha meghallod a meditáció szót valószínű a semmittevésre, elmélkedésre gondolsz. Amit most leírok, az egy tevékeny meditáció. OSHO-tól tanultam. Nagyon hatásos. Rádöbbentett, mennyire gép lettem, mennyire vak vagyok. Ez a meditáció arról szól: csinálj mindent másképp! Ha nem akarsz beszélni, beszélj. Ha maradni akarsz, menj. Ha nem akarsz vitatkozni, vitatkozz. Ha el akarsz menekülni maradj. Tedd mindennek az ellenkezőjét mint eddig. S egy hónap elteltével eltünnek a régi beidegződések, az automatikus válaszok. Elengedheted magad. Egyetlen célja van ennek a meditációnak: megtanít a jelenre figyelni. Minden reakciód előtt figyelj a jelen helyzetre, a jelenben lévő kapcsolataidra, a jelenre felelj. Ne húzd rá a jelenre a múltat. Ahogyan ugyanabba a folyóba sem tudsz kétszer belelépni, az életed is ugyanolyan: ez a nap már nem a tegnap és nem a holnap.
Soha nem mered elengedni magad, mindig, minden izmod megfeszítve: ugrásra készen állsz. Ha most elengeded a tested, teljesen ellazítod minden izmodat, megfigyelheted, mekkora feszültséget hordozol. Légy laza. Akármit csinálsz, légy laza. Nem azt mondom, hogy egy zsák felemeléséhez ne feszítsd meg az izmaidat- de hát az élet mégsem zsákemelgetés. Még ha sétálsz is megfeszítve teszed. Mikor mentél laza léptekkel? Az elméd is mindig megfeszített állapotban ugrásra készen gyártja a problémákat. Jaj, mi lesz ha? Mi az, hogy ha? Csak képzelet, semmi más. Semmi köze a valósághoz. A valóság az, hogy eddig is megoldottad az életedet, rengeteg tapasztalatot szereztél, hogy az lehess, aki vagy. Járod az utadat.A valóság az, hogy a sorsodat szeretnéd élni, ezért is keresed a megoldásokat. Ez válasz. Az előbbi kérdés pedig csak az elme szüleménye.
"Az élet nem probléma. Ha problémaként tekintesz rá, rossz úton közelítesz felé. Az élet rejtély, amely arra vár, hogy megéld, szeresd és megtapasztald."(OSHO)
