Még ha megtalál is a boldogság, azonnal ostorozni kezded önmagadat. Valamit elrontottál - hogyan történhet ez meg egy ilyen rettenetes emberrel, mint te? (OSHO)
Hát ez az egyik alapvető baj: hogy rettenetesnek tartjuk magunkat! Mindenre érdemtelennek. Értéktelennek, csúnyának, tehetségtelennek. Gyávának, elesettnek, gyengének. Ezek okozzák a félelmeinket is, melyek gúzsba kötnek, negfojtanak, falakba zárnak. Ebben az ördögi körben élünk. Mégis, minden lehetőséged megvan arra, hogy ebből kitörj - ha akarsz. Mindig Te vagy a főnök, mindig az fog történni, amit Te akarsz. Először azt kell meglásd, hogy nem véletlenül vagy itt, dolgod van közöttünk, van valami, amit csak Te tudsz, amihez csak Te értesz. Nélküled kevesebb lenne a Föld, hiányozna az egészből egy részecske, ami Te vagy.
Ha egyszer veszed a bátorságot, hogy bepillantást nyerj önmagadba -mindez világossá válik számodra. Ne a külvilág ítéletét vetítsd magadra, a külvilág semmit nem tud Rólad, nem érdemes foglalkozni vele. Nem lát Téged, csak magát látja. Mindazzal a tulajdonsággal, erővel, érzéssel rendelkezel, ami a sorsodhoz szükséges. Ott van Benned - csak felszínre kell hoznod. Utakat keresel, s néha zsákutcába jutsz. A zsákutca is jó, mert tudod, hogy nem arra kell menned. Az élet sok-sok próbálkozás, sok-sok útkeresés, de épp ez benne a szép! Az élet nem egy ógörög tragédia, hanem játék. Éld úgy, hogy csak játszol! Emberek, helyzetek jönnek-mennek az életedben, amit Te bizonytalanságként élsz meg, pedig éppen ez a biztonság: hogy semmi nem marad ugyanúgy.
Le kell hámozd magadról azt a sok valótlanságot, amit a világ Rád rakott. El kell felejts minden elvárást, mert abba csak belebetegszel. S ha mindezt megteszed, ott fogsz csillogni a saját valóságodban. Meg fogsz lepődni azon a csodán, amit találsz. Tudom, most félsz, mert ez egy járatlan út. Én is féltem. Pocsékabbnak gondoltam magam, mint a körülvevő világ. De egyszer szembe kellett néznem önmagammal, meg kellett keresnem a helyem ebben a világban. A végeredmény: most olvashatod a naplómat.
Ha megtalálod önmagad, már nem fogsz félni a boldogságtól sem. Nem lesz Benned félelem, hogy elveszíted. Mert ez a másik nagy akadály. Félünk boldogok lenni. Erről majd a következő bejegyzésben beszélgetünk.
Szabadítsd fel magad!
Amit most ajánlok, az egy táncmeditáció.
Készíts egy összeállítást kedvenc zenédből. 10 perc legyen gyors, 10 perc pedig lassú. S táncolj, táncolj, táncolj!!! Adj bele mindent! Ne figyelj semmire, csak a zenére. Hagyd, hogy a mozdulataid maguktól jöjjenek. A gyorsnál legyen annyi erő a mozdulataidban, amennyi erőt csak felszínre tudsz hozni magadból. S fokozd ezt az erőt, amennyire csak tudod. A lassú részeknél legyél lágy. Legyél annyira hajlékony, amennyire csak tudsz. Mintha csak egy tollpihe lennél. Lágy, lágyabb és még lágyabb. Majd feküdj le, s csak hallgasd a csendet.
