Önismeret - önmegvalósítás

"Az egyetlen, aminek értéke van, ha magadat adod,és az egyetlen célkitűzés, amit hajszolni érdemes, hogy megtudd, ki vagy valójában."

Friss topikok

  • dzsivan: egy emberke vagyok osho tanitványai közül 1989 ben kaptam ezt a nevet dzsivan nishan 95 töl tarto... (2010.01.27. 13:11) Extázis
  • Kaga: Mégis, a világot nem te alkotod, de a világodat formálhatod. Azáltal, ami körülvesz, mert a környe... (2009.11.12. 14:06) Szívedből
  • Angel7001: Igen, nagyon fontos, hogy jól induljon a nap! :) (2009.11.02. 20:34) Harmónia
  • Angel7001: Jó téma, én is éppen erről elmélkedem Már-már eljutottam oda, hogy felismerem ezeket az érzelmeket... (2009.06.07. 00:42) Ragaszkodás
  • tsend: Biztonsággal állítom, hogy már pedig bizonytalanság sincs... csak kaland ;) Legyen az akár épp elm... (2008.11.05. 00:30) Biztonság

Az út önmagamhoz

2007.06.15. 13:51 :: lyza

Olyan sokáig nem tudtam, miért gátolom, fékezem magam? Miért van az, hogy nekifutok dolgoknak, majd megtorpanok. Bátor vagyok, a következő pillanatban pedig megriadok. Szeretetre vágyom, de még mindig nem tudom igazán elfogadni bárhonnan kapom. Tudtam, hogy a múltban kell keresgélnem, ha meg akarom fejteni magam.


Amit most olvasol, az egy egyszerű meditáció. Talán Neked is sikerül sokmindenre választ találnod, ha megcsinálod. Nekem segített, s most végtelen nyugalom van bennem.


Este lefeküdtem, feltettem egy meditatív zenét és visszamentem az időben. Apránként, lassan. Felidéztem magam öt évenként, s láttam saját a félelmeimet, küzdelmeimet, győzelmeimet, bátorságomat vagy éppen gyengeségemet. Láttam a harcost, a küzdőt, a hazugságot nem ismerőt, s láttam, hogyan fáradok el lassan egyedül, hogyan vet ki a világ mert nem tűröm a zűrzavart. S láttam magam, amint megyek tovább és nem adom fel.


Peregtek az évek visszafelé, de a rejtély, a nagy titok még váratott magára. Láttam a lázadó tizenévest, aki veszekszik a lelkész anyjával, az ateista apjával, ( hogy ők ketten hogyan jöttek össze ma sem értem) aki szeretettel gyűjti eme veszekedések közepette maga köré a két hugát.


S eljutottam a gyerekkoromig. Egy magányos kislányt láttam, aki kitárta a szívét a család, a világ felé, s ott áll egyedül. Nem tudja, mit tesz jól és mit nem. Mert minden zűrzavaros. Egy kislányt láttam, aki meghal az anyai szeretetért-de az nincs. Nem simogat. Nem ölel. Csak elvisel. Nem ér hozzám-távol van tőlem nagyon. Belebújnék az ölébe, de nem engedi.

Hideg, rideg és kemény. Egyedül vagyok és félek.


S akkor lassan, nagyon lassan elindultam a gyermek-önmagam felé, hogy megsimogassam, ölbe vegyem, szeressem. Hogy most felnőtt fejjel, önmagamnak és önmagamért bepótoljak mindent, ami elvszett. Elringattam ezt a bennem élő gyermeket sok-sok meleg simogatással. Elfogadtam ezt a magányos pici lányt- s boldog vagyok, hogy olyan maradtam, amilyen voltam. S a régi gyermekarcomon végre mosoly nyílt. Eltűnt a félelem. Eltűnt a riadalom, a magány.


Minden helyre került.



 www.abbcenter.com/szepseg_egeszseg

komment

Címkék: élet én depresszió pánik életmód gondolatébresztő

süti beállítások módosítása