"Amikor valami kinyílik benned, ne ugorj rá intellektuálisan. Máskülönben megölöd a virágot. Letéped a szirmokat, hogy lásd, mi van belül, de az ízekre szedéssel eltűnik a virág.
A dolog iróniája abban rejlik, hogy ha meg akarod tudni, mi a virág, és letéped a szirmait, sosem fogod megtudni, mi a virág. Bármilyen ismerethez jutsz róla ezzel a módszerrel, az valami más lesz: talán a virág kémiai alkotóelemei, fizikai alkotóelemei, a színe, vagy ez, vagy az, de semmit sem fog mondani a szépségéről. A szépsége eltűnt abban a pillanatban, hogy ízekre szedted, és elpusztítottad.
Most nincs másod, mint a virág emléke, és az nem a valódi virág. És mindent, amit tudsz róla, egy halott virágról tudod, nem egy élőről. Pedig az az elevenség volt a lényeg, a valódi dolog; az élő virág növekszik, nyílik, illatozik. És ugyanez a helyzet a belső virággal is.
A meditáció sok új teret fog hozni, ami nagyon jó. De ha elkezdesz gondolkodni róla - mi az, miért történik, mit jelent -, behozod az elmét. És az elme méreg. Akkor ahelyett, hogy öntöznéd a virágot, megmérgezed. A meditáció az elmével homlokegyenest ellenkező dimenzió. Ezért ne hozd be az elmét. Élvezd! Ezek kellemes élmények. Egyre több és több, még sokkal jelentősebb élmény érkezik majd - ez csak a kezdet. Maradj nyitott és elérhető. " (OSHO)
