Igen. Egy őrült világban élünk, amelyben felborultak az értékek, semmi sem valóságos, semmi sem igaz akármerre nézel. A 21. század elejére sikeresen összehoztuk, hogy pocsékul érezzük magunkat. Már nem tudod, hogy mit eszel, mit iszol, a gyógyszer amit beveszel használ-e vagy sem. Már nem tudod, hogy létezik-e még őszinte ember, mert a csillagokat is lehazudtuk az égről. Minden téren és minden értelemben. Ridegek vagyunk egymáshoz, könyörtelenekké váltunk, átgázolunk mindenen és mindenkin. Tönkre tettük a Földet, a levegőt, de ami a legnagyobb baj, emberi mivoltunkat is. Ellenségképeket gyártunk, gyűlölködünk, acsarkodunk, s csak kérdezni tudom, mi végre? Hova haladunk? Hol a józan értelem és az életben tartó érzelem? Vannak még érzelmeink, vagy mindenen túlnő a hűvös ész, aminek semmi értelme nincs? Fél emberekké váltunk. Hiába van két agyféltekénk, női-férfi oldalunk, csak az egyiket használjuk, féloldalasak, betegek vagyunk. Mert nem csak a pánik, a depresszió, a szívinkfarktus, a magas vérnyomás - s még sorolhatnám a népbetegségeket - gyötör bennünket. Betegség a gyűlölet, az agresszió, az írígység, a másik el nem fogadása, a bűnbakkeresés is.
Elveszítettük önvalónkat, ez a baj. Nem vállalunk felelősséget magunkért, ez a baj. Nem önmagunkban keressük bajaink okát, hanem mindig a másikban, ez a baj. Terheinket másokra pakoljuk, másokat okolunk, ez a baj. Szidhatunk, lenézhetünk magunk körül bárkit és bármit, ezzel csak mi leszünk szegényebbek.
Mindenből és mindenkiből mindenkor és mindenhol ki lehet hozni a legjobbat és a legrosszabbat. Ehhez türelem kell. Megértés. És elsősorban szeretet. Amit elfelejtettünk. Elrejtünk. S belepusztulunk.
"Azért vagyunk boldogtalanok, mert elfelejtettük a szeretet nyelvét. Azért felejtettük el a szeretet nyelvét, mert túlságosan azonosultunk a józan ésszel. Nincs semmi baj a józan ésszel, de hajlamos a kisajátításra. Az egész lényedhez ragaszkodik. Ekkor az érzés szenved - az érzés éhezik -, és lassan-lassan teljesen megfeledkezel az érzésről. Ezért egyre jobban összezsugorodik, és az a halott érzés halott súllyá változik; az az érzés halott szívvé változik.
Attól kezdve csak vonszolod magadat előre valahogy - ami mindig csak "valahogy" marad. Nem lesz báj, nem lesz varázslat, mert szeretet nélkül nincs varázslat az életben. És nem lesz költészet sem; az élet merő próza lesz, sivárság. Igen, lesz grammatikája, de nem lesz benne dallam. Lesz szerkezete, de nem lesz lényege.
A józan észtől az érzések felé lépés kockázata és ezek kiegyensúlyozása azoknak való, akik igazán bátrak - csak őrült embereknek -, mert a bebocsátás ára nem más, mint a józan ész vezérelte elméd, a logika vezérelte elméd, a matematika vezérelte elméd.
Amikor eldobod ezt a hozzáállást, többé már nem a próza van a középpontban, hanem a költészet; többé nem a cél van a középpontban, hanem a játék; többé nem a pénz van a középpontban, hanem a meditáció; többé nem a hatalom van a középpontban, hanem az egyszerűség, a nem-birtoklás, az élet puszta öröme - ez majdnem őrület."(OSHO)
Kattints ide>>Új Kor Klub
