"Mindig jó felégetni a múltba vezető hidakat. Akkor eleven maradsz, ártatlan, és sosem veszíted el gyermekségedet. Sokszor van szükséged arra, hogy felégess minden hidat, hogy tiszta légy, és újrakezdhesd az ábécétől.
Mindannyiszor, ha elkezdesz valamit, újra gyermek vagy. Abban a pillanatban, hogy felmerül benned a gondolat, hogy megérkeztél, ideje újra felégetni a hidakat, mert az azt jelenti, hogy halottá kezdesz válni. Egyszerűen egy entitássá válsz, egy árucikké a piacon. És mindenkinek, aki kreatív akar lenni, meg kell halnia a múlt számára mindennap, sőt, valójában minden pillanatban, mert a kreativitás szüntelen újraszületést jelent. A nem születsz újra, bármit teremtesz, csak ismétlés lesz. Ha újraszületsz, csak akkor születhet belőled valami új.
Megesik, hogy még a nagy művészek, költők és festők is elérkeznek egy ponthoz, ahol csak önmagukat ismétlik újra és újra. Olykor megesik, hogy az első alkotásuk volt a legnagyszerűbb. Kahlil Gibran húsz vagy huszonegy éves korában írta A prófétát, és az volt az utolsó nagy munkája. Sok más könyvet írt, de semmi sem ér fel az első könyve magaslatába. Lényegében A prófétát ismételte.
Tehát egy művész, egy festő vagy költő, egy zenész vagy egy táncos számára, aki valami újat teremt mindennap, rendkívül fontos, hogy olyan tökéletesen elfelejtse a tegnapot, hogy még csak emléke se maradjon. A palatábla tiszta, és abból az újból születik a kreativitás." (Osho)
