"Egy brit tudós szívrohamon átesett páciensek beszámolói alapján azt állítja, hogy az egyén öntudata az agyi működés kiesése és a klinikai halál beállta után is fennmarad. A kaliforniai Caltech Intézet tudományos konferenciáján elhangzott előadás nyomán újjáéledt a vita a halál utáni élet lehetőségéről, illetve az emberi lélek létezéséről.
Sokkal szélesebb vizsgálatokra van szükség, de annak lehetősége valóban megalapozott, hogy az öntudat vagy a lélek gondolkodási és következtetési képessége akkor is fennmarad, ha megállt a szív, az illető nem lélegzik, és nincs agytevékenység.
A lélek elkóborol az újraélesztés alatt
Az egyéves kutatás eredményeiről Sam Parnia és kollégái februárban számoltak be legelőször a Resuscitation (újraélesztés) című szakmai folyóirat hasábjain. Az eredmények olyan biztatóak voltak, hogy az orvosok alapítványt hoztak létre a további kutatás és adatgyűjtés elősegítésére.
A bevezető időszakban 63 szívrohamon átesett beteget interjúvoltak meg, az infarktus utáni néhány hét folyamán. Ők az újjáélesztésük idején egytől egyig klinikai halottnak számítottak. 56 személy nem tudott visszaemlékezni az eszméletvesztés idejére, heten azonban be tudtak számolni arról, hogy mi történt akkor velük. Ezek közül négy esetben egyértelműen NDE-élményt írtak le. Élénk emlékeik voltak az akkori gondolataikról, a testen kívüliségről és a helyiségben elhangzott kommunikációról, amikor az orvosok számára világossá vált a klinikai halál beállta.
Módosult tudatállapot
A halálközeli élményekről már több száz éve is születtek beszámolók, de a Parnia által vezetett vizsgálatok egyik szereplője sem került alacsony oxigénszintű állapotba. Egyes szkeptikusok szerint ugyanis az agy vészhelyzetben produkálna ilyen hallucinációkat.
Az oxigénhiány nem ad magyarázatot
Ezzel szemben az oxigénhiányos környezetben az ember teljesen összezavarodik, támolyog, és elveszti emlékezőképességét - mondta Sam Parnia. Az NDE esetében viszont súlyos helyzetbe kerül az agy, de tökéletes az emlékezet.
A szkeptikusok úgy tartják, a páciencek emlékei azokban a pillanatokban keletkezhettek, amikor elvesztették vagy visszanyerték az eszméletüket. De Parnia szerint a roham által kiütött vagy autóbaleset során megsérült agyú páciens számára éppen az eszméletvesztés előtti és utáni pillanatok esnek ki teljesen. Súlyos esetekben az utolsó órák vagy napok teljes kiesése jellemző.
Az első interjúk elvégzése óta Parnia és kollégái több mint 3500 pácienst találtak, akik a jelek szerint élénk emlékekkel rendelkeztek klinikai haláluk alatti percekről. Sok páciens kelletlenül osztotta meg az tapasztalatait, mert attól tartott, bolondnak tartják majd őket.
Egy páciens alig 2 és fél éves volt, amikor egy epilepsziás roham során megállt a szíve. A szülők felvették a kapcsolatot a kutatókkal, amikor a fiuk olyan képeket rajzolt magáról, hogy kiszáll a testéből, és felülről nézi saját magát. Úgy volt megrajzolva, mint egy hozzá kötött luftballon. Amikor megkérdezték tőle, mit akar ez jelenteni, a fiú azt mondta, amikor meghalunk, fényes fényt látunk, és egy kötélhez vagyunk kötve.
Az agy csupán vevőkészülék?
Parnia úgy véli, az emberi öntudat az agytól függetlenül képes működni, miközben a szürkeállományt a gondolatok képzésének eszközeként használja. Valahogy úgy, mint a televízió, amikor a levegőben terjedő hullámokat képpé és hanggá alakítja.
Ha az agy megsérül, és elveszíti az emlékezet vagy a személyiség valamelyik fontos összetevőjét, még nem jelenti azt, hogy az agy képezné a lelket. Ez csak arra utal, a hiba a "készülékben" van - mondta Parnia, aki szerint a további kutatások bebizonyíthatják a lélek létezését."
