Demjén Ferenc : Együtt érkezünk, együtt távozunk
Válaszra vár gyermeked, hisz új neki még ez a világ, épp úgy, ahogy neked.
A hajunkban már rég nincs virág, ha kitűzöd, lesz, ki nevet, s lesz, aki orrba vág.
Ezért az lenne jó, azt hiszem:
legyen egyik kezedben virág,
és a másikban kezem.
Annyi fal ledőlt, és annyi nőtt...
Hát hogyan is látnád, ki szeret?
És ki az, ki meggyűlölt?
Azért minden fal sötét oldalán
néha átszökik egy-egy dallam,
és lesz, akit megfog tán.
Mi tomboltunk mind, ahogy most is még. Hiszen gyermekek vagyunk, mint rég.
Az arcunk kemény, sokat edzették, mégis meghalunk egy jó szóért.
Együtt érkezünk, és ha távozunk, kinek lenne mindegy, amit itt hagyunk?Együtt élhetünk, együtt álmodunk. Maradjunk így, együtt, amíg játszhatunk!
Mi is tomboltunk rég, itt bent most is még.
Hisz gyermekek voltunk, és leszünk, s kell minden új játék.
Ezért az lenne jó, azt hiszem:
legyen egyik kezedben virág,
és a másikban kezem.
