"Mindannyiszor, ha utat engedsz egy kétségnek, feszültség támad a szívedben - mert a szív ellazul a bizalommal és összezsugorodik a kétséggel.
Normálisan az emberek nincsenek tudatában ennek a dinamikának. Valójában állandóan összezsugorodott és beszűkült szívvel élnek, ezért elfelejtik, milyen érzés ott ellazulni. Mivel nem ismerik a másik oldalt, azt gondolják, hogy oké, de száz emberből kilencvenkilenc összezsugorodott szívvel él.
Minél inkább a fejben vagy, annál jobban összeszűkül a szíved. Amikor nem vagy a fejben, a szíved kinyílik, mint egy lótuszvirág... és végtelenül csodálatos, amikor kinyílik. Akkor igazán élsz, és a szíved ellazul. De a szív csak a bizalomban, csak a szeretetben tud ellazulni. A gyanakvással, a kétségekkel az elme lép be. A kétség az elme ajtaja; a kétség az elme csalétke.
Amint egyszer rabul ejt a kétség, az elme ejt rabul. Ezért ha kétség érkezik, nem érdemel figyelmet. Nem azt mondom, hogy a kétség mindig rossz. Ha kétségeid támadnak, az talán teljesen helyénvaló, de még akkor is rossz, mert elpusztítja a szívedet. Nem éri meg." (OSHO)
