"Az emberi lények nincsenek tudatában a képességeiknek, és mindig a minimumon élnek. Ma a pszichológusok azt mondják, hogy még a legnagyobb zsenik is az intelligenciájuk csupán tizenöt százalékát használják - akkor mi a helyzet a hétköznapi, átlagos emberekkel?
Egy átlagember az intelligenciájának körülbelül hat-hét százalékát használja. De ez az intelligencia; a szeretettel senki sem törődik. Amikor az embereket nézem, azt látom, hogy ritkán használják a szeretetenergiájukat. Pedig az az öröm valódi forrása.
Az intelligenciánk hét vagy maximum tizenöt százalékát használjuk. Vagyis még a legnagyobb zsenijeink is a minimumon élnek; az intelligencia nyolcvanöt százaléka felesleg; sosem fogják kihasználni. És sosem tudod meg, mi vált volna lehetségessé, ha száz százalékot használsz.
A szeretetünknek pedig még csak az öt százalékát sem használjuk. Színlelünk a szeretet játékában, de nem használjuk a szeretetenergiánkat. Az intelligencia a külső valósághoz hoz közelebb, a szeretet a belső valósághoz hoz közelebb. Nincs más mód; a szeretet az egyetlen út a belső megismeréséhez." (OSHO)
