Fenn vagy lenn?
Így van ez: egyszer fenn vagyunk, lebegünk, szárnyalunk, mintha megszűnne a gravitáció. Másszor lenn vagyunk, zuhanunk, s csak mélységet látunk alattunk. Lebegni jó! Lebegni szeretünk! A zuhanástól félünk. A zuhanástól reszketünk. Pedig szükségünk van rá: a zuhanás mutatja meg az erőt. A zuhanás mutatja meg, mire vagyunk képesek. A zuhanás hozza felszínre a tévutainkat. S a mélységben elcsendesedve, számot vetve önmagunkkal újra meglibbethetjük a szárnyunkat, s emelkedhetünk felfelé. A mélységben mutathatjuk meg, hogy sivárságban, kopárságban is nyíló virággá változhatunk.
