Tudod, most kicsit nehezen szedem össze magam. Van úgy, hogy minden nagyon összejön, s nem akarok erősebbnek látszni, mint amilyen vagyok. Maradjunk hát mára egy nagyon szép Osho idézetnél, amely remélem nem csak nekem, de Neked is erőt ad. Kívánom, hogy így legyen!
Részlet Osho: Bátorság c. könyvéből
"Nem azért vagyok itt, hogy dogmákat adjak át neked – a dogmák mentesek a kételytől. Nem azért vagyok itt, hogy bármilyen ígéretet tegyek a jövőre nézvést – a jövővel kapcsolatos ígéretek biztonságot teremtenek. Egyszerűen azért vagyok itt, hogy éberré és tudatossá tegyelek – ami nem más, mint az, hogy itt és most létezz, minden bizonytalansággal együtt, ami az élet maga, minden kétséggel együtt, ami az élet maga, minden veszéllyel együtt, ami az élet maga.
Tudom, hogy azért vagy itt, mert valami bizonyosságot keresel, valamiféle hitvallást, valamilyen „izmust”, egy helyet, ahová tartozhatsz, valakit, akiben megbízhatsz. Azért vagy itt, mert félsz. Egyfajta gyönyörű rabságot keresel – hogy tudatosság nélkül élhess.
Én még bizonytalanabbá, még határozatlanabbá szeretnélek tenni – mert ilyen az élet, ilyen Isten. Amikor nő a bizonytalanság és a veszély, egyetlen módon felelhetünk rá: tudatossággal.
Két lehetőség van. Az egyik, hogy behunyod a szemed, és dogmák szerint élsz: keresztény leszel, hindu vagy mohamedán… vagyis úgy viselkedsz, mint a strucc. Ez nem változtatja meg az életedet; egyszerűen bezárja a szemedet. Csak ostobává tesz, csak tudatlanná. Tudatlanságodban biztonságban érzed magad – minden idióta biztonságban érzi magát. Tulajdonképpen csak az idióták érzik magukat biztonságban. Egy valóban élő embert mindig bizonytalanság övez. Miféle biztonság létezhetne?
Az élet nem gépies folyamat; ezért nem lehet biztonságos. Az élet kiszámíthatatlan rejtély. Senki sem tudja, mit hoz a következő pillanat. Még Isten sem, akiről azt tartod, hogy valahol a hetedik mennyországban lakozik, még ő sem – ha ugyan valóban ott van –, tehát még ő sem tudja, mi fog történni! Mert ha tudná, akkor az élet csupán színjáték lenne, minden előre meg lenne írva, a sorsunk előre el volna rendelve. Honnan tudhatná Isten, mi történik a következő pillanatban, ha a jövő nyitott? Ha Isten ismerné a jövőt, akkor az élet egyszerűen halott, mechanikus folyamat lenne. Akkor nem volna szabadság, márpedig miként létezhetne élet szabadság nélkül? Akkor nem állna módunkban, hogy megválasszuk, fejlődünk-e vagy sem. Ha minden eleve elrendelt volna, akkor nem lenne dicsőség, nem lenne nagyság. Akkor csak robotok lennénk.
Nem, semmi sem biztonságos. Ez az én üzenetem. Semmi sem lehet az, mert a biztonságos élet rosszabb, mint a halál. Semmi sem biztos. Az élet tele van kétségekkel, meglepetésekkel – ebben rejlik a szépsége! Sosem érkezel el egy olyan pillanathoz, amikor azt mondhatod: „Immár nincs bennem bizonytalanság.” Ha azt mondod, nincs benned bizonytalanság, azzal egész egyszerűen a halálodat jelented be; öngyilkosságot követsz el.
Az élet szüntelenül áramlik, ezer és egy kétség között. Ebben rejlik a szabadsága. Ne nevezd ezt bizonytalanságnak.
Én pontosan értem, miért nevezi az elme a szabadságot bizonytalanságnak… Éltél már börtönben pár hónapig vagy évig? Néhány, cellában töltött év után, amikor eljön a szabadulás napja, a rab hirtelen bizonytalannak érzi a jövőt. A börtönben minden biztos volt; minden holt rutin szerint zajlott. Elétették az ételt, védelem alatt állt; nem kellett tartania attól, hogy másnap éhes lesz, de nem lesz mit ennie – ilyesmi nem történhetett vele, minden biztos volt körülötte. És akkor, sok év után egyszer csak odamegy hozzá a fegyőr, és azt mondja neki: „Mostantól szabad vagy.”
A rab pedig remegni kezd. A börtön falain túl újra ott várja a bizonytalanság; megint keresnie, kutatnia kell majd; megint szabadon kell élnie.
A szabadság félelmet szül. Az emberek szabadságról beszélnek, de tartanak tőle. És az ember mindaddig nem ember, amíg retteg a szabadságtól. Én szabadságot adok neked; nem biztonságot. Én megértést adok neked; nem tudást. A tudás bizonyossá tesz. Ha szabályokat adnék neked, kész rendszert, hogy van Isten és Szentlélek, meg az egyszülött Fiú, Jézus, van pokol és mennyország, ezek itt a jó cselekedetek, azok pedig a rossz tettek, vétkezz, és pokolra kerülsz, tedd az általam jócselekedeteknek nevezett dolgokat, és akkor a mennybe jutsz – bevégeztetett! –, akkor biztonságban érezhetnéd magadat. Ezért határoz úgy oly sok ember, hogy keresztény lesz, hindu vagy mohamedán – nem szabadságot akarnak, hanem rögzített szabályokat.
Egy férfit váratlanul baleset ért, és az úton haldoklott. Senki sem tudta róla, hogy zsidó, ezért papot hívtak hozzá, katolikus papot. Az lehajolt, egészen közel a férfihoz – aki már a haláltusáját vívta –, és megkérdezte tőle:
– Hiszel a Szentháromságban, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben?
A férfi kinyitotta a szemét, és így felelt:
– Nézzenek oda, én itt haldoklom, ez meg találós kérdésekkel zaklat!
Amikor a halál kopogtat az ajtódon, egyszeriben minden bizonyosság egyszerű találós kérdésnek és ostobaságnak tűnik. Ne ragaszkodj semmiféle bizonyossághoz. Az élet bizonytalan – ez a természetéhez tartozik. Úgyhogy az intelligens ember mindig bizonytalan marad.
Ez a készenlét a bizonytalanságra – a bátorság. Ez a készenlét a bizonytalanságra – a bizalom. Értelmes ember az, aki éber marad minden helyzetben, és teljes szívével felel rá. Nem azért, mert tudja, mi történik majd, nem azért, mert úgy tudja, hogy ha ezt teszi, az fog történni. Az élet nem tudomány, nem okok és okozatok láncolata. Hevítsd a vizet száz fokra, és elpárolog – ez bizonyos. De a való életben semmi sem ennyire biztos.
Minden egyén maga a szabadság, egy ismeretlen szabadság. Lehetetlen előre megjósolni, előre kiszámítani a jövőjét. Ezért kell tudatosan és éberen élnünk.
Azért vagy itt, mert tudást keresel; kész szabályokat akarsz, amelyekhez aztán foggal-körömmel ragaszkodhatsz. Én semmi ilyesmit nem adok neked. Sőt, ha már birtokolsz ilyen szabályokat, megszabadítalak tőlük! Lépésről lépésre lerombolom benned a bizonyosságot; egyre határozatlanabbá, fokról fokra bizonytalanabbá teszlek. Ez az egyetlen feladatom. Ez az egyetlen dolog, amit egy mesternek tennie kell: meghagyni téged a tökéletes szabadságban! A tökéletes szabadságban, amikor minden lehetőség kitárul előtted, amikor semmi sem állandó… Akkor kénytelen leszel tudatossá válni – nincs más lehetőséged.
Ez az, amit én megértésnek nevezek. A megértés során a bizonytalanság az élet lényegi részévé lesz – és ez jó, mert ez teszi az életet szabaddá, ez teszi az életet szüntelen meglepetéssé. Senki sem tudhatja előre, mi fog történni. Ez tölt el bennünket végtelen ámulattal. Ne hívd kétségnek – nevezd csodának. Ne hívd bizonytalanságnak – nevezd szabadságnak.
Nem lehetsz őszinte, ha nem vagy bátor.
Nem tudsz szeretni, ha nem vagy bátor.
Nem tudsz bízni, ha nem vagy bátor.
Nem kutathatod a valóságot, ha nem vagy bátor.
Vagyis a bátorság áll legelöl, és minden más azt követi.
