Ma egész nap Popper Péter írásait bogarásztam, mert nagyon szeretem, tisztelem, becsülöm. Ha valakiről elmondható, hogy spirituális ember, igazi lélekgyógyász, azt hiszem ő az. Ragaszkodásom nagyon régtől datálódik, anno, régen gyermekpszichológusként volt egy műsora serdülőknek. Innen a figyelmem iránta, az írásai iránt.
Ez az írása 2004 májusában jelent meg a Népszabadságban. Akkor még nem égett a pesti utca, elmeháborodottak nem hirdethették magas röptű "eszméiket." Akkor még csak előkészületben volt az, ami mára valóság.
Idézetek a cikkből:
"Freud még azt tanította, hogy a civilizáció akkor kezdődött, amikor az ősember veszett dühében toporzékolt, rikácsolt, de nem csapta fejbe bunkójával a másik embert. Mi, magas kultúrájúak, már újra fejbe csapjuk. Mert a technológia szédületes fejlődését nem követte az emberi intelligencia, erkölcs, érzelmi világ hasonló ütemű fejlődése. Az olló egyre jobban szétnyílt közöttük. S mihez kezd az emberiség egy intelligenciáját meghaladó technológiával, például a haditechnikával? A helyzet egyre jobban hasonlít arra, amikor egy gorilla kezébe kézigránátot adnak. Végül vagy magát robbantja fel, vagy egész környezetét.
Az apostoli korszak óta mennyi idő alatt vált egy üldözött egyház üldözővé? Az egykor keresztény Közép- és Kelet-Európa a megkeresztelt pogányok népirtó birodalmává? Mi lett a "szent Oroszországból"? Ragadjak ki mai példákat? Nem a beismert észvesztés jele, amikor a vallásos Amerikáról kiderül, hogy katonai kínzókamrákat működtet? Nem őrület-e, hogy látványos információként bejött a lakásokba a szerencsétlen amerikai fiatalember lefejezése, késsel és "Allah hatalmas!" kiáltással? Nem tűnik-e becsavarodottnak az a bíró, aki egy drogos fiatalembert arra ítél, hogy hónapokon keresztül, szobájában, egy koporsó mellett aludjon? Normális-e az a "jogállamiság", amire hivatkozva, sok tíz- és százmillió forint üti a markát kirúgott alkalmatlan vezetőknek? Rendjén van, hogy negyvenezer elsikkasztásáért börtön jár, de négyszázmillió lenyúlásának nincs következménye? Valóban ez a szerencsétlen bolygó lenne a kozmosz elmegyógyintézete, ahová más égitestekről a tébolyultakat inkarnáltatják?
De ami helyette jött, a szabad demokráciának nevezett politika, a maga alattomos kisstílűségével, álszent frázisokkal leplezett züllöttségével, ahogy az elvtárs helyett immár polgárnak nevezett kisemberhez közeledett, egyik kezében kereszttel, a másikban bugylibicskával - nem volt megnyerő jelenség. De most történt valami enyhén szenilis vagy inkább gyagyán uniformizált szerepválasztás a múltból: mindenki egyformán elnyomott és áldozat lett, "tízmillió színkuruc, labanc meg egy szál se" - ahogy Esterházy akkor nyilatkozta, "számottevő elhülyülésünkre" figyelmeztetve.
Nálunk az amerikanizált elmezavar váltja a kihaló szovjet típusút, néha még keverednek. Például amikor az "élni kevés, éhen halni sok" határán tántorgó nyugdíjasokhoz, jó sok pénzért legyártott és szétküldött szép kék betűs levél érkezik, amiben felhívják elmélázó figyelmüket: milyen jó nekik, hogy májusban megkapják a megígért 13. havi nyugdíj egyheti részletét? Szegénykék, talán jobban örültek volna, ha ez a pénz is az ő borítékukba kerül. Nem monomániás, aki hazaárulónak nevez mindenkit, aki az ő rögeszméjétől eltérően képzeli egy ország boldogulását? Normálisnak tekinthető-e, amikor a kétpólusú világ megszűnése után is katonai erejüket fejlesztik, védelmi szövetségekhez csatlakoznak olyan országok, akiket senki sem akar megtámadni?
Az én szakmámban, súlyos lelki betegnek tartjuk azt az embert, aki semmilyen problémáját soha nem tudja megoldani. E szerint a nyugati civilizáció is az. S amiket mi problémáknak nevezünk, azok valójában tragédiák. Ez a beszűkült tudattal, csak a pénz kegyelmére áhítozó világ szükségszerűen egyre embertelenebbé és kegyetlenebbé válik. Talán mégis Pilinszkynek van igaza: "Nem megoldásokra van szükség, hanem irgalomra."
A teljes cikket itt olvashatod>>>
