Elgondolkodtál-e már azon, hogy sokszor olyanok vagyunk, mint az autó, amelyik motorját csak túráztatjuk.
Egy helyben állunk, bőgetjük a motort, felpörgetjük, de a kuplungot, azt fel nem engednénk, mert akkor elindul, s mi még nem tudjuk, merre menjünk. Hát ülünk, nyomkodjuk a gázpedált, pörög a motor, s mi elmélkedünk: de jó lenne odamenni! Á, az messze van! Menjünk inkább amarra! Á, ott nagy a forgalom! Na, talán amarra jó lesz! Közben bőg a motor, fogy a benzin…
Na, nézzük csak, merre is mentünk legutóbb. De hát arra sem volt jó! Istenem, bár már csak ott lennék! Közben bőg a motor, fogy a benzin…
Hát igazán jöhetne már valaki, aki megmondja, merre is menjek, na igazán! Nini, jön egy kedves járókelő! Cseverészni kezdünk, s rögtön ezer ötlete támad, melyik útvonallal járnánk a legjobban. Majd jó utat kívánva segítőnk tovább áll. Közben bőg a motor, fogy a benzin…
Most már csak annyit kell tennünk, hogy végre döntsünk az ezeregyféle lehetőségből. Ülünk, és csak gondolkodunk…gondolkodunk…gondolkodunk… Közben bőg a motor, fogy a benzin…
Aztán egyszerre csak csend lesz. Erre már felfigyelünk, mert valami megváltozott! Mi a csuda? Nyomogatjuk a gázpedált, semmi…Újraindítunk, semmi… Aztán újraindítunk, nyúzzuk a szerencsétlen motort, végül az aksinak is annyi lesz. Ha most belegondolunk, mennyi üzemanyagunk fogyott el, s még a benzin ára is eszünkbe jut, egy darabig garantáltan nem megyünk sehova.
Na, tudod, így van ez az életünkkel is!
