GYÁSZNAP
Gyászolunk már újra, mert mit is tehetne a magyar nemzeti ünnepein? Benne van a Himnuszunkban is.(„Balsors, akit régen tép-Hozz reá víg esztendőt-Megbűnhődte már e nép-A múltat s jövendőt”) Ha jól belegondolunk egyébből sem állunk, csak gyászból. Cipeljük magunkkal, ahelyett, hogy letennénk végre. Nem volt egyetlen győztes forradalmunk sem, mert valahol, valamit nagyon elrontottunk. Azt ugyanis, hogy ez a nép nem akar boldog lenni. Bárki bármit mond, ez így van. Mi a boldogsággal nem tudnánk mit kezdeni. Mi lenne akkor a magyar virtussal? A ki, ha én nem! -gondolattal? Mi lenne a jaj már megint veszítettünk síránkozással? Nem tudom, akad-e még nép, aki a gyászait ünnepli? Normális dolog-e ünnepelni a gyászt? Hogy jön össze a gyász meg az ünnep szó? Elgondolkodtál már ezen? Ha gyászolsz, magadba mélyedsz, hiába ölel át egy jó barát, nem tud közel férkőzni hozzád, mert a lelked messze van, nem tudsz megnyílni, mert a veszteséged, a gyászod magadba zár. De nem, mi gyászt ünneplünk. Erről szól március 15. erről szól október 6. október 23. erról szól a mai nap is. Arról már nem is beszélve, hogy van nekünk egy Terror Háza is. Meg egy magyar gárdánk. Nem írom nagy kezdőbetűkkel, mert nem érdemes. Aztán „dicső” politikusaink jobbról, balról, középről, meg még ki tudja honnan? Akármelyik oldalra szavazol –bár én már rég nem, mert elegem lett ebből az össznépi cirkuszból –a másik féltől azt hallod: végünk van. Hát, ha jól belegondolok, valóban végünk lenne…
Csakhogy hiszem: itt, most sokan örömre vágynak még. S úgy gondolom, mindazok, akik a múltban tettek értünk valamit, s ebben a küzdelemben a földi létük véget ért, azt szeretnék, hogy e csöppnyi hazában ez a maroknyi NÉP végre boldogan tekintsen a világra. Mindegy, milyen nemzetiségű, vallású, mindegy milyen a bőre színe, mert egyek vagyunk itt Európa közepén. S hagyjuk az érdekek vezérelte politikusoknak, különböző vallási vezetőknek, hogy újra összeugrasszanak bennünket. Pedig ezért vagyunk mindig a gyász ünneplői. Mert mindig hagytuk, hogy ezt tegyék velünk.
Én mást szeretnék, mert szeretem és tisztelem azokat, akik meghaltak azért, amiben hittek. Mindegy, melyik oldalról, mindegy, milyen nemzetiségből, vallásból. Mert valahol csak játékszerek voltak egy játszmában. Én nem vagyok játékszer, s remélem, Te sem. S mondjuk ki közösen, hogy elég volt! Elég volt abból, hogy ne lehessenek örömteljes napjaink! Hogy akkor se lássuk a fénylő napot, ha melegítve süt ránk! Hogy míg élünk, csak letörten, reményvesztetten ünnepeljünk! Elég volt abból, hogy mindig egymás torkának esünk! Mert ez nem jó. Nem visz sehova.
Meghirdetem hát az ÖRÖM NAPJÁ-t. Amikor kéz kezet fog, szív a szívhez ér, amikor együtt örülünk annak, hogy itt és most találkoztunk ebben a földi létezésben. Amikor ugyan Te is tudod és én is tudom, hogy különbözőek, de mégis egyek vagyunk, amikor Te is tudod és én is tudom, hogy megvannak a magunk belső vívódásai és küzdelmei, de mégis itt vagyunk, együtt és egyek vagyunk. Meghirdetem az ÖRÖM NAPJÁT, amikor nem azt keressük, mi az, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt. Ebben van az erő, ezzel mehetünk előre. Hogy Te is elénekeld az éneked meg én is, hogy Te is eljárhasd a magad táncát meg én is, hogy azon a nyelven beszélhess ebben a pici honban, amelyet magadnak érzel, hogy olyan népviseletet vegyél fel, amely léted meghatározója, hogy végre sokszínű legyen a világ, mely eddig is az volt, csak nem engedtük, hogy az lehessen. Legyen ez a nép az, amelyik megmutatja a világnak, hogy véget vetett a múltnak, nem tekint vissza, elássa a csatabárdot, repülni engedi a fehér galambot!
zeretném, ha eljuttatnád ezt mindenkinek, aki fontos számodra, s annak is, akit most még ellenségednek vélsz. Szeretném, ha eljuttatnád sok-sok nyelven, blogokon, e-mailben, hogy Magyarországnak új ünnepe van: az ÖRÖM NAPJA. Találkozzunk sokan, a világ minden táján, egy időben , bár más helyeken, de kimondva azt végre: szeretjük egymást. Mert embernek születtünk, nem lesz ember embernek a farkasa, s leteszünk minden fegyvert. Aki háborúzni akar, háborúzzon nélkülünk. Aki vallást hirdet, tegye. DE MI FELNŐTTÜNK!!!
Találkozunk december 9-én. S ha egyet értesz a gondolataimmal, segíts a megszervezésében.
KÖSZÖNET MINDAZOKNAK, AKIK MEGMUTATTÁK NEKÜNK, AZÉRT HALTAK MEG, HOGY MI VÉGRE ÖRÜLHESSÜNK. S MI EZT FOGJUK TENNI!
