Meghalt egy kisfiu... Mert nem vigyáztunk rá. S nem azért nincs már közöttünk, mert rossz az egészségügy, nem jól képzett az orvos. Nem, nem ezért...
Élni szeretett volna itt, közöttünk. De nem voltunk jók. Sem magunkhoz, s mivel magunkhoz nem, másokhoz sem. Hozzá sem. Csak a manduláját vették ki 4 évesen. S meghalt az édesapja karjai között...
Bízott bennünk. Abban bízott, hogy elkeserédesünket, elvesztett álmainkat és vágyainkat félre téve talán odafigyelünk rá és egymásra is...
Talán azért volt jelen, hogy megmutassa számunkra: elfelejtettünk embernek lenni...
Talán azért, hogy felébredjünk...
Köszönjük, hogy itt voltál, közöttünk voltál, s nagyon sokat adtál emberi mértékkel: 4 éved alatt.
Szívünkben maradsz.