Hát, Kedveseim, túléltük ezt az évet is!
Úgyhogy, veregessük vállon magunkat, legyünk büszkék magunkra: egy évvel megint öregebbek lettünk! Az élet már csak ilyen, lassan, de biztosan hömpölyögve halad tova.
Napjainkban voltak szépek, voltak csúnyák, de nincs mit tenni, úgy látszik, párban járnak.
Ilyenkor hajlamosak vagyunk némi mérlegkészítésre. A pesszimisták általában összegyűjtik az összes rémséget, ami történt velük, az optimisták csepegtetnek némi jót is bele. Az előbbi csoportba tartozó barátaink hosszú listát készítenek, jaj anyám! felkiáltással arról, mennyi minden nem jött össze, idejük másik részét pedig arra fordítják, hogy megmagyarázzák miért is kellett úgy történnie. A másik csoportba tartozó barátaink hümmögve nézik a listát: hát, ezt elbaltáztam, meg ezt is, node! mennyi minden sikerült! S visszanéző tekintetük csillog a boldogságtól: lám, milyen sok dologban voltak ügyesek.
Tudod, hogy mennyi volt a gödör, meg a pocsolya, meg a napfény, meg a borulat, az mind-mind nézőpont kérdése. Jómagam úgy gondolom, soha semmi rossz nincs-no, én is tudok ám sírni, de még hogy!-mert ha igazán végignézem a dolgokat, utólag mindig rájövök: a rossz valami jónak a kezdete.
Hiszen csak játék az egész élet, nem több, nem kevesebb, nem kell ezt olyan halálosan komolyan venni! Néha nyersz, néha vesztesz, de a melletted futkosó több millió ember ezzel pontosan így van! Olyan egyformák vagyunk ebben, mint az egypetéjű ikrek. Tökéletesek vagyunk az összes tévutunkkal, lököttségünkkel, szeretetünkkel, jóságunkkal együtt. Olyan sivár lenne, ha mindez másképp lenne!
El tudnád képzelni, hogy mindig süt a nap, nincs eső, nincs hó? Vagy megfordítva? Na, látod!
Azt üzenem tehát Neked: készíts két batyut gondolatban. Az egyikbe pakold bele az összes gonoszságot, ami volt, zárd be a batyu száját jó szorosan, s dobd ki a kukába. A másikba tedd bele az összes jót, s tedd arra a polcra a lakásodban, ami mindig a szemed előtt van. Tovább vinni csak a szépet érdemes!
Szeretettel:
Új Kor Klub
Zsóka
