Van úgy, hogy fenn vagyunk és van úgy, hogy lenn. Életünk sokszor olyan, mint a libikóka. Sosem állandó.
Sokszor elgondolkodunk életről és halálról, szeretetről és gyűlöletről, keressük, miért is vagyunk itt valójában. Én a szeretetre esküszöm. Az egyetlen érzés, mely életben és mogásban tartja a világot. A szeretetre esköszöm, mert mindenre megoldást és feloldozást kínál. Arra a szeretetre esküszöm, mely nem kötődik valláshoz, arra a szeretetre esküszöm, mely összeköt és nem elválaszt. Arra a szeretetre esküszöm, amely határok nélküli.
S ha mindezt meg tudjuk teremteni magunkban, akkor elmondhatjuk: érdemes volt ide érkezni, érdemes volt itt lenni, mert hoztunk és szétárasztottunk valamit. Valamit, amit szeretetnek hívnak.
Fogadjátok szeretettel aliasdj ajándékát, melyet a mai napra küldött nekünk!
Karthago : Apáink útján
Kutatjuk honnan érkeztünk
Vizsgáljuk furcsán két kezünk
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk.
Száz éves fák, történelem
Feldúlunk erdőt, földeket
Keresünk régmúlt éveket
Számoljuk az évgyűrűket
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk
Apáink útján járunk még
őseink táncát járjuk rég
Új útnak hisszük a bűvös kört
És sokszor úgy élünk, mint ők
Száz éves fák, történelem
Feldúlunk erdőt, földeket
Keresünk régmúlt éveket
Számoljuk az évgyűrűket
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk
Apáink útján járunk még
őseink táncát járjuk rég
Új útnak visszük a bűvös kört
És sokszor úgy élünk, mint ők
