A boldogsághoz nincs más út: szívedből kell élned. Nyitott szívvel, nyitott lélekkel tudod kitárni előtte az ajtót. Mert az ajtó a szíved maga. Veszélyes? Úgy gondolod? Sokkal veszélyesebb bezárt ajtók, bezárt ablakok -bezárt szív - mögött élni.
Egy zárt szív, zárt lélek a halál maga. Nem élsz. Lassú haldoklásra ítéled magad: az élettel szembe mész. Ahelyett, hogy szárnyallnál, amikor teheted, rögtön elmélkedni kezdesz, érveket gyűjtesz, s ezzel minden odavan. Az érzések nem tűrik az elmét. Az elme nem tud ezzel mit kezdeni. A fejedből sosem fogsz szeretni. Csak a szívedből. Az elmédből nem lesz benned megértés, el-és befogadás, csak a szívedből. Nem az elmédben ragyog fel a boldogság, az öröm, hanem a szívedben, a lelkedben. Ne félj megnyílni. Ne félj nyitott lenni. Sokkal többet nyersz, mint amit veszíthetnél.
A folytatáshoz kattints ide:
-Egyszerű szív
Az élet csak egy játék, egy nagy kaland. Egy folyamatos utazás, mely lehet meglepetésekkel, gyönyörűségekkel teli, s lehet fájdalmas, rögös, veszteségeket hordozó. De ettől élet, s ettől szép. Használj ki minden örömteli pillanatot, szeress és engedd, hogy szeressenek, nem törődve a következő pillanattal. Nem a következő pillanat a lényeg, hanem az, amelyben most vagy. A jövő képzelgéseiért soha ne add fel, ne engedd el, ami most itt van melletted, ami elérhető, ami a Tiéd.
A folytatáshoz kattints ide:
-Utazás
Kívánom Neked, hogy vállalkozz egy új utazásra, egy olyan útra, melynek sosincs vége, s amely úton nyitott a szíved, nyitott a lelked: sok-sok élményt magába fogadó!
Fogadd szeretettel aliasdj Laci dalszövegét!
Ide kattintva meghallgathatod>>>
Nyomorultak (musical) : Senkim már
Itt vagyok egymagam megint,
senkim sincs már, hova is mennék?
Nem vártam pénzt, uram, nem én!
Csakis azért jöttem, mert ő kért!...
S ha itt talál az éj...
őt álmodom megint...mellém...
Sokszor van így,
ha jön az éj,
egymagam kóborlok az utcán...
Rá gondolok,
és olyankor azt képzelem,
mellettem ő áll...
A város ágyba bújt...
s a bűvös kép itt benn, felgyúlt...
Senkim már,
ő sincs, csupán egy álom!
Játék csak,
de érzem őt és látom!
Bár nincs itt,
én érzem könnyű karját!
A lélegzete melegét,
nem szól, de hallom a hangját!
Pára kél,
s mint színezüst, úgy csillog,
az utcakő,
ha esőt küld az égbolt...
Fönn a lomb közt
hány csillag fénye fészkel...!
S én mindenben csak őt látom,
hisz őt idézi minden!...
Tudnom kell,
hogy mindez képzelgés,
és ki magát csalja így,
bolond az mind!
Rám se néz,
és mégis szeretem én!
Örökké!
Míg csak élnem kell!
Csak ő kell,
de lásd, az éj ha elszállt,
ő sincs már,
csak szótlan, szürke utcák...
Ha ő nincs,
köröttem minden csúfság,
a szél csupálta lombok is
csak panaszukat zúgják...!
Ő csak ő!
Ha értené, ha látná!...
Élni így csak öncsalás csak ábránd!
Előlem az élet rejti titkát...
A világ csupa boldogság,
de énrám nem az vár!!
Csak ő kell!...
Csak ő kell...!
Ő minden!...
Hisz senkim sincsen már...!
