A mai bejegyzésem a szabadságról szól. Arról a szabadságról, melyet soha, senkitől és semmiben nem fogsz készen kapni. Arról a szabadságról, melyben benne van az öröm, a boldogság, a szerelem, az élet nagyszerűsége.
Ahhoz, hogy ehhez a szabadsághoz eljuss le kell bonts magad körül minden falat, el kell feledned minden elvárást, feltételt, melyet önmagaddal és másokkal szemben állítottál. S ha minderre készen állsz, szabaddá válsz, nincs több akadály előtted.
Erről szól az alábbi kis írásom, melyet idekattintva találsz:
Nehéz feltételek nélkül élni? Elgondolkodtál már azon, hogy mennyivel könnyebb, boldogítóbb és gazdagítóbb, ha eldobod ezeket? Próbáltad már?
A gondolatok olvasásához kattints ide:
Kívánom neked a mai napra, próbáld ki a feltételnélküliség szabadságát, emeljen a magasba ez az érzés – legyen része a mindennapjaidnak!
S végezetül fogadd szeretettel aliasdj, Lacink mára választott dalszövegét.
Kováts Kriszta : Álmodtam egy álmot
Álmodtam én
egy álmot rég,
mikor még
gyermekhittel éltem...
Álmodtam őt,
ki értem él!
S hittem egy
megbocsátó Istent!....
Nem féltem
senkitől se még...
Csak álmok voltak,
dal és játék...
Fizetni nem volt
még miért...
Az élet bőkezű volt,
s gyöngéd...
De jött a tigrisléptű éj...
sárga láng -egy éhes szempár!...
Álmom karmok tépték szét...!
Lelkem sírt gyalázatán...!
Ott aludt
karjaim közt ő,
egy nyáron át,
oly jó volt hozzám!
Asszonnyá ő tett
gyermekből..
S hogy jött az ősz,
már messze járt...
Álmodom még,
hogy visszatér...
És úgy mint rég,
velem lesz mindig...
Hazug az álom,
bármi szép!
Ő nem jön már,
s hiánya pusztít!...
Álmodtam én
az életről...
Hogy más lesz majd,
hogy lehet jobb is...
Hittem, mert voltak
álmaim...
Az élet
megölte
most mind...
