"Keressük a rejtelmeket az életünkben, s úgy érezzük, ha megfejtettük őket, a helyes pályán vagyunk. Sokszor érezzük úgy, minden csupa rejtelem, mintha egy ős bozótosban járnánk, s hiába próbáljuk átverekedni magunkat, a bozót egyre nő, egyre sűrűbb, egyre áthatolhatatlanabb."
De mi is ez a legnagyobb? Ide kattintva olvashatod:
Oly sok segítséget kapunk, amely elvezet önmagunkhoz. Odafigyelünk-e rá? Meghalljuk-e?
Erről szólnak a következő gondolatok:
Önmagad megtalálásához szeretnék egy nagyon szép zenét küldeni neked. Kívánom, legyen olyan öröm számodra, mint nekem, ha hallgatom!
S végezetül fogadd szeretettel Laci dalszövegét.
Kívánom Neked fejtsd meg a legnagyobb rejtélyt, legyen ez kalandos, szép út, amilyen az enyém, tegnap, ma és holnap!
Omega : Yeshiva éneke
Szól, némán szól a dal
Én csak magamban dúdolom
Nem hallja senki más
Hisz nincsen más, csak én vagyok egyedül
Fény, csupa fény az út
És végtelen az életem
Nincsen más, csak végtelen út
És nincs határ, és nincsen végállomás
Százezer éve nézek a Földre
Oda vár, aki áldoz, vár, aki átkoz
Vár, aki gondol rám
Szól, némán szól a dal
Én csak magamban dúdolom
Nem hallja senki más
Hisz nincs itt más, csak én vagyok egyedül
Százezer éve nézek a Földre
Oda vár, aki áldoz, vár, aki átkoz
Százezer éve nézek a Földre
Oda vár, aki érez, vár, aki kérdez
Vár, aki gondol rám
