Elszökhetsz a börtönödből. Abból a börtönből, melyet te építettél magadnak, s te vagy a fogoly és a börtönőr is egyben. A kulcs ott van a kezedben. Csak az ajtóig kell elmenned, s kinyitnod a zárat.
"Nincs olyan nap, ami ne hozna változást az életedben. Ha nyitott szemmel jársz észre veszed az előtted nyíló ajtókat, s a te döntésed, hogy bezárod-e a régieket. A legtöbb ember ajtók között él - tétován. Hordja a múltját, mint egy hasznavehetetlen kabátot. Tudja, hogy már régen nem melegít, régen csúnya, kopott, foltos, színe hagyott, s régóta nem is illik hozzá. Aztán álldogál a kirakat előtt vágyakozva, nézve az újat, s mégis tétova. Áldozni kell rá. Meg kell dolgozni érte. S különben is, a régi bírja még egy darabig. Míg le nem szakad róla."
Erről szól egy régebbi rásom, melyet a címre kattintva olvashatsz:
"Talán tévedek. Talán nem vagyok igazán kinn a börtönből, talán csak színlelek. Talán én magam vagyok a börtönőr! Soha senki sem tudhatja biztosan. Ezért ez egy hazárdjáték, bizalom kérdése. A bizalom mindig hazárdjáték. "
A gondolatsor folytatásához kattints a címre:
"Te egy mesterművet hordozol magadban, csak épp az útjában állsz. Állj csak félre az útból, és a mestermű azonnal előtűnik."
És ez valóban így van. Csak egyetlen felhő takarhatja el előled ezt a tudást, s ez épp te vagy. A teljes szöveghez kattints a címre:
Kívánok Neked tiszta és erős szívet, sok-sok apró örömöt, mely teljessé teszi az életed!
Ehhez találsz gondolatokat az idézetek között: (kérlek mentsd el, amelyik tetszik, mert naponta változik!)
S hogy megteremtsem a ma hangulatát, hallgass egy kis zenét, melyet a Zeneszobánkból választottam.
