Új útra lépni sosem egyszerű. Hiszen a régit, a megszokottat már ismerjük. Kitaposott ösvény. Megbízhatónak tűnő. Igaz, ért már sok pofon és sok csalódás, néha úgy éreztük, elvesztünk itt az idő és a tér rengetegében – de legalább ezt ismerjük, ebbe simultunk bele, már lassan-lassan mindenhez hozzáedződünk. S közben fáj, nagyon fáj a lelkünk. S amikor elértünk egy ponthoz, hogy nincs tovább, elkezdünk keresni. Keresünk és keresünk, mert érezzük, hogy valami nagyon nincs jól. S persze csodát várunk, egyik napról a másikra történő csodát. Hogy minden egy csettintésre megváltozik. Ez nincs így.
Apró lépésekkel leszel képes a változásokra, apró lépésekkel tudsz elindulni egy új úton – nem megy másképp. Aki mást ígér, aki azt mondja: gyere hozzám, majd én minden gondodat megoldom, az nem mond igazat. Mert az életedet csak te teheted teljessé, csak te változtathatod meg – ha akarod –senki más. Szabad embernek, szabad léleknek születtél, szabadon döntesz a létezésed felől.
Persze, vannak technikák, amik jók. De sose feledd, hogy ezek csak eszközök. Új utadhoz, önmagad megtaláláshoz több kell. Önmagad iránti szeretettel kell feltöltődnöd, hogy léphess. Légy türelmes magadhoz. Van időd. S ne várd, hogy egyik napról a másikra megtörténik a csoda.
Eme kicsit hosszú bevezető után ime a mára választott idézet. Kattints a címre:
Mit tehetünk a lelkünkért! Mit tehetünk, ha lelkünk már elfáradt, s úgy döntött, betegségbe menekül? Hiszen minden betegségünk a lélek betegsége. Ami először csak szorongással, a folyamatos stresszel kezdődik, s mértani haladványban képes elterjedni bennünk. Vajon a gyógyszer a megoldás? Vagy más utat kell keresnünk?
Most egy történetet olvashatsz. (Csak regisztrációval! Ha regisztráltál, majd be kell lépned a honlapra)
Roppant tanulságos. S nagyon őszinte.
Itt olvashatod:
S mára is egy szép zene neked, hogy vidám és boldog hétvégéd legyen!
