Mi is a legnagyobb tévedésünk? Hajszoljuk a céljainkat, hiszen az egész körülöttünk lévő világ ezt sugallja. Érd el, érd el azt, akkor boldog leszel! Valóban így van? Miért van akkor mégis az, hogy egy-egy cél elérése után sem vagyunk boldogok, mégis csak van felhő lelkünk egén? A cél az élet értelme, vagy eszköze?
„Nem, a cél nem maga az élet, hanem eszköz az élethez! S ha ezt most megérted, sok-sok nehéz teher hullik le rólad. Sok saját magad és mások által rád rakott hátizsákot fogsz letenni.”
A gondolatsort itt olvashatod:
Túl sokat gondolkodunk, túl sokat elemzünk, mindig mindent ízekre szedünk. Mindig mindent érteni és tudni akarunk.
„A gondolkodás nem más, mint az értelmezés szokása. Amikor a gondolkodás eltűnik, az elme tava békés, nyugodt és csendes. Akkor nincs több hullám, nincs több fodrozódás - semmi sincs eltorzítva, tökéletesen tükrözi vissza a holdat.
A gondolkodás olyan, mint a hullámok egy tavon, és a hullámok miatt a tükörkép nem lehet valódi; visszatükröződik a hold, de a hullámok eltorzítják.”
A teljes szöveget itt találod:
Kívánok neked célokat, melyek eszközök lesznek számodra önmagad felfedezésére.
Legyen fény a lelkedben, szeretet a szívedben.
