Ami nem mindegy: hogy hogyan élünk.
Sokszor érezzük fáradtnak magunkat, s most nem a megérdemelt, egészséges fáradtságra gondolok. Fáradtnak, kimerültnek, tehetetlennek érezzük magunkat. Mintha semmi sem működne igazán.
Mintha elfogyott volna körülöttünk a levegő. Ezek jelzések, s hidd el, olyan jó jelzések! Valami arra sarkall-na (ha hagynád), hogy ne menj a régi úton tovább. Ott már nem vár semmi. Keress új utat, keress más irányt. A régi már túl kitaposott, túl megszokott. Mindent ismersz: oda a felfedezés öröme, oda az izgalom.
Tégy valami olyat, kezd valami olyanba, amit eddig sosem tettél. Tervezted, de sosem lépted meg. Mert az elme mindig visszahúzott. Tedd most félre. Légy játékos újra, az élet játékosa. Légy bátor felfedező, új kalandokra képes.
„A kétségbeesés azért jön el, mert szivárog az energia, és az emberek elfelejtették, hogyan őrizzék meg. Az ezer és egy gondolatban, aggodalomban, vágyban, képzelgésben, álomban, emlékben szivárog az energia.”
A teljes gondolatsort itt olvashatod:
Oly sok lehetőségünk van! Semmi sem reménytelen és semmi sem lehetetlen. Persze, ha az előbbiekben hiszel, akkor is igazad lesz. Mindig és mindenben igazad van, nem mindegy hát, hogy miről, hogyan gondolkodsz. Ha már mindenképp dolgoztatni akarod az elméd, tedd ezt alkotó módon. Használd teremtő erőként. Még pánikbetegként került a kezembe egy könyv, amelyet nagyon sokszor elolvastam, s nagyon sokat segített.
Akkor vált világossá számomra, hogy nem mindegy, milyen gondolatoknak engedünk teret magunkban, s mi uraljuk-e az elmét, vagy ő ural minket. Sikerült kiszabadulnom a „gyászos” gondolatok rabságából. S ez volt a gyógyulás útja.
Szeretettel ajánlom hát neked, melynek rövid ismertetőjét itt találod:
Legyen fény a lelkedben, szeretet a szívedben!
