Őszinték vagyunk-e magunkhoz? Félünk-e önmagunkba nézni? Elég bátrak vagyunk-e megismerni önmagunkat, s teljes életet élni? Azt az életet, amelyre születtünk, amiért itt vagyunk.
A mai gondolatok ebben szeretnének segíteni Neked.
„Nem az a legnagyobb baj, hogy másokkal szemben nem vagy teljesen nyílt, nyitott. Az a baj, hogy önmagad elől is elzárod magad.
S ezt az ajtót, az önmagadhoz vezetőt, nincs az a hatalom, ami rajtad kívül ki tudná nyitni. Mert ez a te szobád, a te ajtód. Ott álldogálsz előtte, kezed a kilincsen, mégsem mersz benyitni, mert félsz, hogy mit találsz odabenn.
Most elárulom.”
A gondolat folytatását itt találod:
Mindannyian arra vágyunk, hogy meglássuk az igazi arcunkat, a saját valóságunkat álarcok nélkül.
Ehhez mutat utat a következő oldal:
Már beszélgettünk arról, hogy nem kél olyan vágy benned, ami ne teljesülhetne. Ehhez csak egyetlen dolog szükséges: dédelgesd az álmaidat, s higgy abban, hogy megérdemled. S egy napon valóra válnak! Ebben lesznek segítségedre a következők:
„Miért tartunk vissza dolgokat? Él bennünk egy félelem, hogyha semmit nem tartunk vissza, ha mindent odaadunk, nem marad semmi, amit majd odaadhatnánk. Ezért csak részleteket adunk, és lóbáljuk a mézesmadzagot. Rejtélyesek akarunk maradni.”
A teljes szöveget itt találod:
Kívánok neked bátorságot önmagad megpillantásához, végtelen szeretetet és megbecsülést önmagad iránt.
Legyen fény a lelkedben, szeretet a szívedben!
