Meg kell-e tagadnunk magunktól bármit is? Le kell-e mondanunk bármiről is?
Vagy: mindent meg kell éljünk a teljes mélységében ahhoz, hogy teljes emberré váljunk? Ezekre a kérdésekre régen éjt nappallá téve kerestem a választ. Anno, még a jó pánikos korszakomból.
Rajongásig szeretem Popper Péter, mert hatalmas lelke és szíve van, belefér az egész világ. Megosztom most Veled azokat a gondolatait, amik végig velem voltak a szabadságom felé vezető utamon.
"Amíg munkálkodnak benned a szexuális ösztönök, amíg hajt a hatalom és a gazdaság vágya - éld ki mindezt. Ne legyél kegyetlen önmagaddal, mert akkor kegyetlen leszel másokkal is. Dolgozz magadon testi és szellemi gyakorlatok segítségével, és ha majd ezek a késztetések lassanként kihunynak benned, akkor legyél aszkéta, könnyedén és mosolyogva."
Humorral átszőtt írását, s a fergeteges csattanót itt találod:
„…csak azt kapod, amit te magad csinálsz. Az élet nem más, mint egy üres vászon - festhetsz gyönyörű jelenetet, tájképet, vagy festhetsz fekete szellemeket és veszélyes embereket. Tőled függ. Teremthetsz csodálatos álmot vagy rémálmot.”
A teljes szöveghez kattints ide:
Kívánok mindenkinek szép hétvégét és boldog ünnepet!
